A kertművészet történeti fejlődése igazolja, hogy a kert tartalmi-formai alakulását, változásait a mindenkori társadalmi viszonyok, a társadalom és a természet viszonya, a kerthasználat módja határozta meg, így a kert sajátos építészeti alkotásként mindenkor az azt létrehozó társadalom viszonyait, a természeti környezettel való kapcsolatait, természetszemléletét tükrözte.

Korunk embere - elsősorban az urbánus erősen városiasodott környezetben élők - a kertben legtöbb esetben a pihenést, a kikapcsolódás lehetőségét keresi, olyan szabad teret, ami a munka utáni szabadidő eltöltéséhez természetszerűbb, fesztelenebb, oldottabb környezetet biztosít. A pihenés, a szervezet regenerálódása elsősorban fiziológiai és pszichológiai folyamatokon, hatásokon keresztül következik be. Ilyen szempontból előnyös fiziológiai hatásúak lehetnek a kert fény-árnyék viszonyai, hűvösebb, párásabb levegője, helyi légmozgásai, 5 a regenerálódást elősegítő előnyös pszichológiai hatás a növények, növényegyüttesek oldott, változatos látványa, a nagyterű, zavartalan környezet nyugalma, vagy éppen a kert fény, szín és hang effektusai. A kert lehetőséget nyújthat ugyanakkor aktív tevékenységre, a szabadban való időtöltésre a sport, játék, a szórakozás, a kommunikáció legváltozatosabb formáira.



A kert különböző létesítmények részeként, vagy önálló létesítményként azonban ezen túl is igen sokféle rendeltetést (funkciót) tölthet be.

Az oktatási-nevelési intézmények kertjei (iskolakertek, óvodakertek) a testi-szellemi nevelés képzés fontos színhelyei, a botanikuskertek, az állatkertek a tudományos kutatás és az ismeretterjesztés fontos objektumai. Egyes esetekben csak dekoratív, vagy reprezentációs szerep jut a kertnek, de legtöbbször a kertnek magának kell az önálló alkotás rangjára emelkednie, s önmagában, vagy egy nagyobb, átfogó együttesbe illeszkedve, de viszonylag mégis önállóan kell a kertnek kifejeznie saját célját, rendeltetését, tartalmát, az ebből fakadó, ehhez illeszkedő, de sajátos anyagához kötött saját formáival. A kerttervezőnek tehát sokféle szempontot kell figyelembe vennie.

A gyakorlati követelményeknek , s egyben az építészeti, esztétikai igényeknek csak akkor tud megfele1ni, ha a tervezőt munkájában határozott elvek, s ezeken felépülő elmélet vezetik. Enélkül az ötletszerű stíluselemek és lehetőségek között fog bizonytalankodni és munkája így sokszor esetleg formák koncepciót1an halmaza. Az ilyen kert lehet talán a természeti elemeknek, az önmagában is élvezetet nyújtó növényegyütteseknek hatásos együttese, de semmi esetre sem egységbe szervezett, tudatos alkotás, ami jellegét, rendeltetését világosan kifejezésre juttatja, a tervező szándékát, felfogását, törekvését érvényesíti s a befogadó, a kertet használó számára is közvetíti.

A kertalakítás történetében is nyomon követhetők a művészettörténet fordulatai.  A kertépítészetben is érvényre jutottak azok az elvek és irányzatok, amelyek az adott kor művészi fejlődését meghatározták. A kert a különböző korokban gyakran mást-mást, de mindig valamilyen eszmei tartalmat hordozott. A kerttervező feladata mindenkor ennek a tartalomnak a kidolgozása. A kertnek azonban bizonyos gyakorlati- használati követelményeket is ki kell elégítenie. Így a tervezés során eszmei és gyakorlati szempontokat együttesen kell figyelembe vennünk.

forrás: Dr. Jámbor I.