A hegyesszögek eltakarása mindig kedvező, az enyhébb, vagy erősen zavaró esetekben egyaránt. Erre a célra. legalkalmasabbak az alacsonyabb cserjék. Ezek olyan esetekben is használhatók, amikor nagyobb növények nemcsak az útvonalat takarnák el, hanem megbontanák, megzavarnák a téregységet is. 

Gazdasági, de egyben esztétikai szempontok is indokolják, hogy az út a térszínhez simuljon. Az erős bevágásokat, magas feltöltéseket kerüljük el. Ne legyen feleslegesen fel-le hullámzó az út. A hosszmetszet alakításánál esztétikai szempontból figyelembe kell venni, hogy a domború hosszmetszet mindig rossz hatású, mert az úton haladók kellemetlen átmetsződéseket látnak. Ha a kertben a domború hosszmetszeti vonal mégis elkerülhetetlen volna, az út alaprajzi vezetését kell megváltoztatnunk, hogy előnytelen képi átmetsződések ne jöjjenek létre. A legmagasabb ponton az út tengelyét el kell fordítani, oldalt tolni, vagy a tengelybe valami lezáró és takaró tárgyat, motívumot helyezni. Ezzel szemben a homorú hosszmetszet mindig kedvező; elősegíti a térhatás kibontakozását, jó rálátást biztosít az útra és környezetére. Ha valamely magaslatról nézve végigtekintünk egy útvonalon, amely egy völgyet vág át, s amelyet közepén, a völgy mélypontján valami megszakít (pl. híd, vagy kis tér, esetleg útkeresztezés), úgy a lejtős útrész rövidebbnek, az emelkedő útrész hosszabbnak fog látszani és feltűnőbb, jelentősebb lesz a képben, mint a vízszintes út. Ha egy vízszintes útszakaszon végignézve, egy ugyanabba az alaprajzi egyenesbe eső, enyhén emelkedő útra látunk, akkor ennek emelkedését nem vesszük észre, hanem az emelkedő részt hosszabbnak érzékeljük, mint amilyen valóban.  Ugyanezen az úton visszafelé nézve, a lejtős szakasz vízszintesnek, s a vízszintes emelkedőnek, egyben a valóságosnál hosszabbnak látszik, mert a szem nem képes a vízszintes helyzetet hosszirányban nézve pontosan megállapítani. Ennek megfelelően, ha egy útszakasz emelkedését éreztetni akarjuk pl. emlékműhöz, reprezentatív épülethez felvezető út esetében, az út hossztengelyét alul vízszintesen indítva, majd ívesen folytatva, enyhén konkávra kell kialakítani, mert az egyenes hosszmetszettel épült út emelkedését a szem nem veszi észre.  Az ilyen konkáv út felső végén látható emlékmű, vagy épület magasabban fekvőnek fog látszani, s ezzel uralkodó, előnyösebb helyzetet nyer, mint ha a hozzávezető út egyenesen, egyenes hosszmetszeti vonallal emelkedik.

A burkolat minősége az út megjelenését erősen befolyásolja. A kertben az út burkolata nemcsak technikai jelentőségű. A burkolat anyagának megválasztásánál lényeges annak "természetközelsége". E szempontból a legegyszerűbb és legtermészetesebb a kavicsos, murvás kerti út, kezelésük, fenntartásuk azonban rendszerint költségigényes. A kőburkolatok közül a természetes kövek a növényi, főként a lazán csoportosított növényi környezetbe jobban beleillenek; szabálytalan alakú kőlapok jobban, mint a szabályosak. A különböző téglák, mesterségesen előállított voltuknál fogva, már távolabb vannak a természetestől; még távolabb esnek - anyaguknál fogva - az ún. fekete burkolatok (aszfalt, bitumen). Ez utóbbiak csakúgy, mint a nagyon rideg, merev, idegenszerű betonburkolat különböző módszerekkel előnyösebb képi megjelenésűvé tehetők: az aszfaltutak belehengerelt kavicsréteggel, a betonutak ún. seprőzéssel, amikor - mint a támfalaknál - a még puha beton felszínéről kefével, seprővel és vízzel vagy homokfúvással eltávolítjuk a cementszemcséket, hogy az anyagba kevert kavicsok az útfelületen láthatók legyenek.  

Az utak a kertben nemcsak vonalukkal vezetnek, nemcsak szélességükkel utalnak fontosságukra, hanem megépítésük módja, burkolatuk is alkalmas arra, hogy vele vonalak, pontok fontosságát kiemeljük, velük a környezethez képest hangsúlyt fejezzünk ki. Így a kövezet mindenkor kiemelést jelent egyéb, egyszerűbb burkolatokkal szemben, a szabályosra faragott kővel burkolt utat jelentősebbnek érezzük, mint a szabálytalan kőlapokkal burkoltat. Közvetlen utak vonalában feltűnő kőburkolatú tércsomópontot képez, középpontot hangsúlyoz, s a kompozíció fontos eszköze is lehet.

Utak burkolásához a kertben nagy felületen leggyakrabban egyazon anyagot egyazon színben használunk fel. Lehetőség van azonban arra is, hogy különféle burkoló anyagok, vagy ugyanazon anyag különféle színeinek egymás melletti alkalmazásával bizonyos díszítő hatásokat érhessünk el, hogy ún. dekoratív burkolat architektúrát készítsünk.

A dekoratív burkolatok nemcsak helyi jelentőségűek.  Mint a kert minden elemét más elemek kapcsolatában, ezt is a környezettel összefüggésben kell megterveznünk. A dekoratív burkolatoknak kompozíciós jelentőségük van, illetve lehet. Alkalmasak a hely jelentőségének kiemelésére, egyéb útfelületekkel szemben, tehát súlypontképzésre. Jó szolgálatot tehetnek olyan esetekben, amikor nagyobb zöldfelületen véletlenszerűen álló épületeket kell bizonyos fokú egységbe szervezni. A dekoratív burkolatok szabályos formái erősen építészeti jellegűek, ezért épületek közt architektonikus kapcsolatokat teremthetünk velük. Ugyanezért főként csak épületek közvetlen közelében, hatáskörzetében használhatók, kivéve azokat az eseteket, amikor a növényzet ellentéteképpen akarunk velük tervszerűen ilyen hatást kifejteni, valamely útszakaszt, vagy teret, ülőhelyet a növényzet festőiségéből kiemelni, annak jelentőségét hangsúlyozni.

Az utak, burkolatok mentén igen gyakran ülőhelyeket is ki kell alakítanunk. A jó ülőhely mindig háttér előtt van.  A tér közepén ülni nem kellemes. Még kevésbé kellemes, ha közvetlenül az üldögélő háta mögött járnak. A padokat ennek megfelelően a térhatár közelében helyezzük el; közkertekben az út szélén úgy, hogy mögéje kerülni ne lehessen. Szép kilátásra nyíló erős lejtőn, hegyoldalakon ez arra helyzetre vezet, hogy a rétegvonallal párhuzamosan futó út hegy felőli oldalán helyezhetünk el padokat, de akkor a sétálók eltakarják a kilátást. Célszerű ilyen helyen a völgy felőli oldalon egy-egy pad részére a főúttal párhuzamosan, attól 2,0 m távolságban kis utat építeni - mindkét végén bekötve a főútba - s ezen állítani fel a völgy felé néző padot; de háta mögött a főútig sűrű cserjesorral tömör hátteret kell biztosítani.

Padok, amelyek a térben háttér nélkül, szabadon állanak, inkább csak díszítő szerepet töltsenek be. Ilyen célra viszont a támla nélküli padok alkalmasak.