Az utak, úthálózatok kialakítását a kertépítészeti kompozícióban elsősorban funkcionális szempontok határozzák meg, vagyis döntően a kert várható gyalogos és járműforgalmát kell az utak tervezésénél figyelembe vennünk. Az utak markáns vonalszerű megjelenésük, a környező növényzettel fedett felületektől elütő jellegű attraktív kialakításra alkalmas burkolatuk miatt a kerti kép hangsúlyos elemei, s így az útrendszerek, úthálózatok kialakításánál a képi-formai hatásokkal is mindenkor számolni kell.

Az utak rendeltetése, hogy a kert egésze területét forgalmilag feltárják, biztosítsák a különböző rendeltetésű kertrészek közötti zavartalan gyalogos közlekedést ill. a használattal, vagy a kezeléssel, fenntartással járó járműforgalom lebonyolítását. A kert utakkal való feltárása nem egyszerűen csak a különböző kertrészek gyalogos megközelíthetőségének a biztosítását jelenti, hanem olyan átgondolt nyomvonalvezetését, úthálózat kialakítását, amelyen végighaladva a kert különböző terei, térkapcsolatai, részletei a legelőnyösebben, a tervező szándéka szerinti teljességgel tárulnak fel a szemlélő számára, s így hozzásegítik a kert építészeti tartalma, értékei megismeréséhez.

A belső terek együtteseinél, épületbelsőkben rendszerint nincsenek a végighaladás nyomvonalát kijelölő "utak", a szemlélő szobáról-szobára, teremről-teremre jár, s útját a térfalak, az ajtók, bejáratok s néha a belső berendezés jelölik ki. A kerti terek léptéke, jellege azonban más, itt nemcsak gyakorlati szempontból (pl. hogy esős, latyakos időben is kényelmesen lehessen a kertben közlekedni), hanem építészeti-kompozíciós szempontból is lényeges, hogy a kerti tereken való végighaladás nyomvonalát jelöljük, hangsúlyozzuk.

Mivel a kert rendszerint összetett, több egymással kapcsolódó téregyüttest tartalmaz, a kert feltárásához rendszerint nem elegendő egyetlen végigvezető utat kialakítani, hanem több útvonalat tartalmazó úthálózatra van szükség. Az úthálózat lehet egyszerű, csupa azonos fontosságú, szélességű útvonalat tartalmazó rendszer , vagy összetett, különböző fontosságú, útszakaszok hierarchikus rendszert képző együttese. Az úthálózattal szemben alapvető követelmény, hogy az áttekinthető, logikus rend szerint kialakított rendszert képezzen.

Az úthálózat rendszere mindenkor igazodik a kert térrendszeréhez. A kert - mai felfogásunk szerint - meghatározó eleme a térstruktúra, amelyhez az úthálózatnak is alkalmazkodnia kell. Egyes kerttörténeti korszakokban azonban - amikor a kertet az alaprajzi síkon kibontakozó - ornamentális jellegű alkotásként fogták fel- az úthálózatnak kitüntetett szerep jutott, s alapvetően az útrendszer határozta meg a kert struktúráját.

Az úthálózat rendszere alaprajzi jellegét tekintve lehet sugaras, gyűrűs, hálós és szabad (42. ábra) elrendezésű.  Sugaras elrendezésű gyalogúthálózatot olyan kerti téregyüttes esetében alkalmaznak, ahol az egyes kerti terek egy központi térhez, és a különböző kerti létesítmények egy fő létesítményhez, épülethez stb. kapcsolódnak. Az egyes kertrészek közötti közvetlen kapcsolat lényegtelen vagy szükségtelen.  Ilyen elrendezésű lehet pl. egy óvoda kertje, ahol az egyes foglalkoztatók forgalmilag közvetlenül az óvoda épületéhez, vagy egy központi kerti térhez kapcsolódnak és a foglalkoztatók között nincs közvetlen forgalmi kapcsolat. Gyűrűs forgalmi rendje lehet például egy városi pihenőkertnek, ahol a sétaúthálózat a napozásra-pihenésre szánt egymáshoz közvetlenül kapcsolódó kerti terek sorát fűzi fel és kapcsolja egymáshoz, vagy egy bemutató kert, ahol térről-térre haladva lehet a bemutatott anyag tematikus sorrendjének megfelelően a kertet végigjárni.

Forrás: Dr J. Imre