A terepfelszín a kerti tér egyik határoló felülete, amelynek megformálásánál mind a kert gyakorlati-használati követelményeit, mind a vizuális megjelenés szempontjait figyelembe kell venni.

Az alakított terepfelszínnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az adott területen meghatározott kerti funkciókat, építményeket, berendezéseket (sport, játék, séta, stb.) zavartalanul szolgálhassa.  A terepfelszínt olyan módon kell kialakítani, hogy a lehulló csapadékvíz a növényzettel fedett felületeken beszivárogjon, és a be nem szivárgó hányada felszíni vízelvezetéssel eljusson a befogadóba, úgy, hogy közben a kert építményeit, műtárgyait ne károsítsa, vagy veszélyeztesse, s a kert röviddel a csapadékhullás után ismét zavartalanul használható legyen.

A terepalakulatoknak stabilaknak, állékonyaknak, műszakilag helyesen kialakítottnak, megfelelően méretezettnek kell lenniük, hogy a kerthasználat, vagy pl. az eróziós hatások ne károsítsák. A terepfelszínt a kert többi alkotó elemével (épületek, építmények, műtárgyak, ültetvények stb.) szoros funkcionális és szerkezeti kapcsolatban kell kialakítani.

A plasztikusan formált terepfelszín egyben a kert képi megjelenésének is hangsúlyos eleme. Karakterét tekintve a természeti alkotó elemek közé soroljuk. A tagolt, változatos domborzati adottságok a táj potenciálját növelő fontos természeti értéket jelenthetnek, amelynek megőrzéséről, értékként való megtartásáról éppúgy gondoskodni kell, mint pl. a jelentős növényegyüttesek, társulások, vagy pl. a felszíni vizek védelméről. A kertépítészeti kompozícióban is a terep plaszticitásának önmagában is kifejező, jelentős formai-esztétikai értéke lehet mint attraktív, dinamikus, mozgásokat, változásokat megmutató felület, amelynek sajátos és változatos faktúrája /gyepfelület, talajtakaróval fedett felület, kopár talaj, szilárdított-burkolt felület, stb.) is magas díszítő hatású.

A terepalakításnak a kertépítészeti tér megformálásában is jelentős szerepe lehet. A terep plasztikus alakításával a kertben járó horizont magasságát figyelembe véve viszonylag kis szintkülönbségek kialakításával jelentős térérzet növelő hatást lehet elérni. A térfalak mentén a terep kis megemelésével, vagy a térbelső lesüllyesztésével pedig a tér lehatárolását, zárását segíthetjük elő.

A domborzati és terepadottságok ökológiai és növényalkalmazási szempontból is jelentősek. A terep célszerű megformálásával lejtésirányok és -nagyságok, védett mélyületek és kitett magaslatok kialakításával a legkülönbözőbb helyi klíma és mikroklíma terek jöhetnek létre, amelyek lehetőséget adnak a sajátos ökológiai igényű növényegyüttesek telepítésére.

Mindezeket a szempontokat a terepalakításnál együttesen, egymással összefüggésben kell figyelembe venni, ill. érvényesíteni. A terepalakítás műszaki-technológiai követelményeit a Tereprendezés c. tárgy részletesen tárgyalja. Itt elsősorban a tereprendezés formai-kompozíciós követelményeivel foglalkozunk.

A terepalakítást formai szempontból lényegesen meghatározza., hogy a kert egésze jellegét tekintve un. architektonikus, vagy tájképi típusú. Bár a két kerttípus egymástól élesen nem választható el és köztük egy sor átmeneti forma valósulhat meg, a kert egészének jellegéhez igazodóan kell a terep megformálásánál is eljárni. El kell tehát dönteni, hogy a tereprendezésnél milyen mértékben célszerű az alakítottságot, a tervszerű megformálást kifejezésre juttatni és milyen mértékben érdemes a természetiséget hangsúlyozni, a természeti erők felszínformáló hatását, természetszerű formákat megjeleníteni, ill. az eredeti természetes terepalakulatot megőrizni.

Forrás: Dr. J. Imre